A beköszönő posztban említettem, hogy a klasszikus és eredeti értelmében vett izomautók érát a Pontiac GTO kezdte, ami tulajdonképpen egy Pontiac Tempest, annyi különbséggel, hogy kezdetben a motorháztető alatt V8-as, 6 literes, 325 LE-s motor dolgozott.
A mindenki számára elérhetővé váló izomautók hamar népszerűek lettek, megteremtve ezzel egy máig csodált korszakot az autógyártásban.
A Pontiac GTO annyira sikeres volt, hogy sokáig csak apró változásokat hajtottak végre az autón, 1969-ben azonban piacra dobták a GTO-nak egy izmosabb változatát a Judge-t (A bíró)! A változás többek között annyi volt, hogy a beépített V8-as motor, közel 400 LE-re volt képes.
Ehhez azonban minden olyan részét meg kellett az autónak erősíteni, aminek a teljesítmény leadásához köze volt: különleges felniket kapott, iszonyat széles gumikkal, T alakú sebességváltóval.
Majd 1970-ben megérkezett a ráncfelvarrott Pontiac GTO Judge is, ami már sok mindenben különbözött az elődtől, a lámpákat megváltoztatták, a hűtőmaszkot, és a kasztni is sok mindenben új vonalakat kapott, a motorháztető alatt a szabványos V8-as, 6,6 literes, 350 LE-s motor dolgozott, ami még mindig hozta a kor izomautók felé támasztott követelményét.
Annak ellenére, hogy 1970 végére az eladások csökkentek, az eladott 36 ezer Pontiac GTO-ból 3629 volt a Judge felszereltségű.
Ma már a Pontiac GTO Judge modelleket leginkább az izomautó gyűjtők és rajongók szokták értékelni, hisz 1976-ban fejezték be a GTO-k gyártását, így egy-egy olyan példányért, mint a képen látható granadai arany színű, automata sebességváltós, klímás, teljesen gyári állapotú izomautóért rendszerint komoly harc dúl a veterán izomautók piacán.
