Folytatva a '70-es évekbeli igazi izomautókról szóló bejegyzéseket, nem mehetünk el szó nélkül a Cadillac Eldorado mellett, engem azon belül is a kabrió változat, ami vonz! Ha a Kaliforgia című filmet a '70-'80-as években forgatták volna, lemerem fogadni, hogy Hank Moody egy ilyennel döngettet volna L.A-ben, és most, akik a filmet ismerik gondoljanak nyugodtan a szó legszorosabb értelmére is! :D
Mivel ez nem így történt, így meg kell elégednünk olyan filmklasszikusokkal, mint a Dallas, amiben többször feltűnik ugyan a márka, ám jellemzően egy piros '75-ös Cadillac Eldoradora emlékszünk, az utolsó részben, ami már JR Ewing képzeletében játszódik.
De a Smokey és a Bandita 3.-ban is szerepet kap egy 1974-es Cadillac Eldorado Convertible, azaz kabrió, hogy csak a legismertebbekből szemezgessünk. Emellett az amerikai zenészek körében is népszerű járgány volt, nem csoda, ha a rockkirály Elvis Presley is a sok Cadillac közül Eldoradot is hajtott.
Amikor a Cadillac Eldorado kabrió esik szóba, főleg a klasszikusan kiforrott, '70-es évekbeli modellek, óriás motorjai és formája, a nyitott tető, a felrémlő filmbéli szerepeltetése miatt hajlamosak vagyunk az amerikai megalomán álomra, a felhőtlen szabadságra asszociálni. Jogosan.
Tény, hogy aki Eldoradot bírtokol nem érez ingerenciát arra, hogy keresztbe csapasson vele, ami tekintve az autó méreteit, és elsőkerék meghajtását valószínűleg lehetetlen is, sőt, még arra sem érez különösebb késztetést, hogy 100 fölött tolja neki, sokkal inkább a nyugalmas, nyár esti élményautózás a vonzó a kabriózásban.
A General Motors 1953-ban indította útjára a Cadillac Eldorado projektet párhuzamosan a Buick Skylark-al és az Oldsmobile Starfire-al. Harley Earl a GM vezető tervezője által megálmodott „Eldorado” (Az arannyal borított) olyan sikeres lett, hogy több áttervezéssel ugyan, de 2002-ig gyártották.
A Cadillak Eldorado első szériájának kabrió változata a Biarritz utónevet kapta és 6.4 literes (257 kW)-os motorral szerelték.
1971-ig a Cadillac Eldorado több áttervezésen esett át, és ekkor előszőr lett elsőkerék meghajtású nem csak a kemény tetős változat hanem a Cadillac Eldorado kabrió változata is, innen kezdődött a 7. generációs Cadillad Eldorado gyártása.
Emellett hosszabb is lett az autó két hüvelykkel (5.08 cm), visszatért a „szoknya” a hátsó kerekek fölé, ez még robusztusabb külsőt kölcsönzött az autónak, de a másik jellegzetes ismertető jele is szintén megmaradt, a keret nélküli ablaküveg az ajtókban.
Az 1972-es Eldoradoban jelennek meg először a fautánzatból készült díszítések a műszerfalon, az új tojás rács mintázatú hűtőrács, és a téglalapban elhelyezett fényszórók.
1973-ban a Cadillac Eldorado lett az Indy 500 felvezető autója, így a Cadillac 566 darabot gyártott le ezekből a speciális kabriókból, 33-at használtak is a pályán egy verseny hétvége alatt.
1974-ben ismét újra rajzolták az Eldorado hátsó ütközőjét, finomítottak a hűtőrács rajzolatán, és új vízszintesen elhelyezkedő hátsó lámpákat is kapott, és a mérnökök újra tervezték a műszerfalat is.
1975-ben az autó négyszög alakú első fényszórókat kapott, és új „teljes kivágású” hátsó sárvédőket, így ezzel sokkal karcsúbb kinézetet adott az autónak.
A General Motors 1976-ban úgy reklámozta a Cadillac Eldoradot, mint az utolsó amerikai kabriót, melyből 14000-et adtak el, sokan befektetésnek vásárolták. Míg az utolsó 200 darabot emlékautóként adták el az Amerikai Egyesült Államok fennállásának 200-ik évfordulója alkalmából: a "Bicentennial Edition"-t.
Motorizáció: 1971-76 között 8.2 Literes V8-al szerelték az Eldorado-t, ezt váltotta fel 1977-ben a 7 Literes, 180 lóerős (134 KW) V8-as, és ehhez csatlakozott a három sebességes automata váltó.
1977-ben a Cadillac Eldorado kapott egy új finomabb mintázatú hűtőrácsot, és megszüntették a kabriók gyártását. Visszatértek a Biarritz modell gyártásához, és megkezdődött az ultra-luxus változatú kupé gyártása, ami már egy teljesen más világa az amerikai autógyártásnak.
